Két játéknap után felemás véleménnyel lehetünk az olasz fiatalok teljesítményéről, hisz amíg az első meccsen viszonylag simán bedarálták a dánokat, addig a második összecsapáson alaposan beégtek a cseh válogatott ellen. Pedig a csoportelsősség miatt hatalmas szükség lett volna a győzelemre, hisz ahogyan az várható volt a németek "bezúzták" Dániát, s mivel csak a legjobb csoport második megy a legjobb négybe, izgalmas lesz az Azzurrini számára az utolsó játéknap. Az természetes, hogy kell rotálni, s kell pihentetni, forgatni a keretet, sőt Di Biagio serege alkalmas is rá, s tulajdonképpen az eredeti tervek szerint is a csoport második ütközete szolgál erre leginkább. Ám a pihenőbe, a wellness tempóba belealudtak Ruganiék, s hiába ébredtek időben, nem sikerült a szemeket nyitva tartani.
Di Biagio négy helyen változtatott a dánok elleni kezdőcsapathoz képest, s hát miért ne tette volna meg, hisz rendkívül mély, és hosszú az Azzurrini kerete, s különösebb okoskodásba nem is kell belemenni a döntéseivel kapcsolatban, hisz utólag annak már nem sok értelme van, de... Azt gondolom, hogy most egy picit elszámolta magát az erőviszonyokkal kapcsolatban, s mintha lenézték volna a cseheket, a korábbi olasz csoportsikerek receptúráját vették elő, miszerint elég az iksz, ám a mostani rendszerben, miszerint csak a legjobb második megy tovább, ez nem biztos hogy jó ötlet. Jó persze lehet azzal jönni, hogy kizárt az hogy ne győzelemre játszott volna az olasz csapat, és én sem azt mondom, hogy nem nyerni akartak, pusztán hogy a legfontosabb szerdán a "ne kapjunk ki" jelszó volt. Ez a vereség azonban végzetes lehet, sőt azóta már kiderült hogy az első csoport másodikja hat pontot gyűjtött, ami igazán megnehezíti Berardiék dolgát.
Domenico Berrardi még tudott egyenlíteni, talán benne volt meg a legtöbb akarás...
Frissíteni akart csapatán a mester, viszont a bombaerős védelem megbontása nem tartozott a nagy ötletek közé, annál inkább a támadósorra ráfért volna a kispad. Tulajdonképpen kósza helyzetek, és egy Petagna zicceren kívül csak átlövésekkel riogatták Zimát, olykor az ötletesség hiányzott, s ez főként a szellemi fáradtság számlájára írható. A keretet elfigyelve a dánok ellen is csak csereként beálló Chiesa ma megérdemelte volna, hogy kezdő legyen, ám ami ennél is fontosabb, hogy Petagna mögött nincs alternatíva, Cerri szintén remek felépítésű támadó, azonban minőségben azt gondolom nem tud olyan pluszt adni ami győztes faktort jelentene. Tehát maradt az erőcsatár Petagna, akin érezhető volt a fásultság, lomha, és olykor ütemtelen mozgása nem nehezítette meg a cseh védelem dolgát. /nem hiába volt olyan szaklap, mely csak négyes osztályzattal díjazta a támadót/...
Aztán megpróbált egy szerkezeti váltást, amikor Grassi helyett behozta a már említett Federico Chiesat, s ami után a 4-3-3 ból egy 4-2-3-1 lett, hisz a Fiorentina játékosa a szélről indulva a támadásokban sokkal inkább használható. Ez a váltás meghozta a gyümölcsét, hisz mind helyzetecskékben, mind a labdabirtoklásban az ellenfelük fölé nőttek, sőt a 70. percben össze is jött az egyenlítés egy mélységi beindulás után. A következő hiba ezután érkezett, hisz az Azzurrini látványosan visszaállt, s vélhetően még egy kapott gólra egyáltalán nem számítottak /erre jó példa volt a Bernardeschi-Gagliardini csere, s nem azért mert az utóbbi egy rossz focista, hanem mert ezzel a nyomást szüntette meg az ellenfél szerkezetén/. S persze a sportban sem állja meg a helyét a "ha" szócskával kezdődő mondat, hisz a csehek kitámadásaiban benne volt a rekontra lehetősége, ami egy Petagana ziccerben mutatkozott be, ám nem tudott jó döntést hozni az Atalanta csatára. Azon kívül, hogy mégis az egyik legnagyobb baki a Rugani-Caldara kettős megbontása volt a középpálya felelősségét sem felejtsük el, akik sem ide, sem oda, vagyis sem támadásban, sem védekezésben nem vették ki a részüket. Olykor mint kés a vajon úgy futott át rajtuk a rendkívül motivált Travnik által vezetett cseh sereg, a második góljuknál is csak nyomozzák a labdát, s bizony a védelem is inkább csak hátrált, majd asszisztált.
Bár nem a legjobb felvételt sikerült készíteni, jöjjön három filmkocka a 79. percből:
Egyszerű passzokkal már a felezővonalnál szétbombázták az olasz szerkezetet, aminek a következtében Ferrarinak ki kellett lépnie a jobb oldalra egyedül hagyva Ruganit középen, míg a visszafelé nyargaló társak úgy néz ki mintha a levegőért kapkodnának nem a labdáért elsősorban...
Pár másodperccel később jól látszik, hogy ketten is támadják a labdást, ugyanakkor a nekünk háttal álló Cataldinak esélye nincs hozzáférni, így neki a védelem középpontjába kellet volna visszasprintelni, ám ez elmaradt...
Majd a passz után a tizenhatoson belülre kerül a labda, s ilyenkor már jól látszódik a visszarendezett négyes védelem, viszont már mindenki le van maradva egy lépéssel, s a mélységből érkező játékosra sem figyel senki, hatalmas mozizás volt... Cinema Paradiso.
Tehát ezután hihetetlenül nehéz dolguk lesz a szintén baromi erős kerettel rendelkező németek ellen, akiknek már az egy pont is a továbbjutást jelentené, így vélhetően a kontrákra fognak berendezkedni Kuntzék. Az biztos, hogy a védelmet vissza kell állítani, s a középpálya stabilitását is meg kell oldani, de gondolom Benassi, vagy Gagliardini is ismét a kezdőcsapatban kaphat szerepet, de azt sem tartom kizártnak, hogy 4-2-3-1 -es formációval próbálkoznak, amire egyébként bőven alkalmas a keret, hisz Bernardeschi nagyszerűen tud a központban is focizni, erre volt példa a bajnokságban is. Mindenesetre a győzelem elengedhetetlen a versenyben maradáshoz, s most már az arány sem lényegtelen, ha a csehek is nyernek a másik oldalon. Meglátjuk Di Biagio, és fantasztikus kerete mire lesz képes nyomás alatt...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.