Rengeteg kérdés merül fel az emberben ilyenkor egy komolyabb utánpótlás torna előtt, pl. melyik stílus fog diadalmaskodni, megismerhetünk-e a semmiből új neveket, mennyire lesz elterjedt a háromvédős rendszer, s hogy egyáltalán elővetíti-e a jövő futballját e fiatalok csatája. Rengeteg oldalról megközelíthetjük az egészet, s őszintén én mindenre kíváncsi vagyok, legyen az fantasztikus megmozdulás, gól, egy nyerő csere, vagy egy olyan taktikai húzás, amiről hetekig beszélhetünk. Blogom második posztjában is természetesen az U21-es EB.ről lesz szó, egyébként ez gyakorlatilag a következő hónapban szinte teljességében így lesz, azon belül is a védelmekre próbálok rávilágítani, esetleg hogy mennyire is lesz ez a mostani Európa Bajnokság gólszegény, illetve gólgazdag stb-stb...
A 2015-ös spanyolországi EB.még csak 8 csapatos volt, 15 összecsapást rendeztek, amiken 37 találat esett, 2,47-es meccsenkénti gólátlaggal, előtte két évvel Izraelben ugyanez az átlag kerek hármast mutatott. Az alapfelfogások alapján azt gondolom, hogy mind a 12 szakvezetőnél a négyvédős rendszer az elterjedt, ami a modern futballban jelenti azt is, hogy két nagyon stabil belső kettessel rendelkeznek a csapatok, a széleken a támadásokat segítő villámgyors szélső-védőkkel. Ilyen lehet a portugálok jobb oldalán Cancelo, vagy a spanyoloknál Bellerin, illetve a német baloldalon a wolfsburgi Yannick Gerhardt. A selejtezőcsoportjukban elsőként végző Dánia, Anglia valamint Olaszország között nemcsak a csoportgyőzelem a közös, hanem hogy egyaránt mind csak 3-3 gólt kaptak. A három válogatott közül az Azzurrinit találom hátul a legütősebbnek, gondoljunk csak bele hogy a kapuban Donnarumma, előtte a Rugani-Caldara kettőssel, a két szélen mag talán Contival valamint Barrecaval. Persze a nevekből nehéz kiindulni, ugyanakkor nem néz ki rosszul ez a négyes, érdekességként a Milan kapusa a 10 selejtezőből csak egyen védett, míg a csapattársa Romagnoli sok összecsapáson volt hátul vezér, viszont sérülés miatt kihagyja a tornát. Di Biagio együttese sokra hivatott a hátsó alakzata miatt,s ha abból indulunk ki, hogy az olasz utánpótlás-nevelés védelem tekintetében az élbolyban van,nem gondolnám hogy túlságosan is könnyen bánnának el velük.
Caldara az Atalanta alapembere volt.
A másik csapat, mely hátul nagyon ütős lehet, az a spanyol, s itt főként nem a belső védőpárosra gondolok, hanem a két wing-backre, a jobb oldalon már említett Bellerinnel, a baloldalon a Valencias Gayaval. Utóbbi a 95-ös születésű ballábas védő 27 alkalommal lépett pályára a spanyol bajnokságban, ebből 24-szer kezdőként, s mondhatni alapemberré nőtte ki magát, ráadásul az utolsó előtti fordulóban győztes gólt is szerzett. A jobb oldalon az Arsenalból Bellerin rohangálhat majd le-föl, szó-szerint, s nem gondolnám hogy nagyon felelőtlen kijelentés lenne a részemről, hogy akár nyerőemberekről is beszéljünk. Gyorsak, nagy munkabírásúak, s nagyon erős bajnokságban edződnek hétről-hétre, évről-évre, a széleken nagyon nehéz lesz megbontani a spanyolokat, sőt a támadásokban rendszerint beléphetnek. Az észtek elleni selejtezőn álltak fel úgy, hogy mindketten a kezdőben voltak, az 5-0-ás sikerből egy-egy gólpasszal vették ki a részüket, s azt gondolom hogy már az első meccsen Macedónia fiataljai ellen felfigyelhetünk rájuk.
Bár a defenzív vonalak alapján hatalmas balgaság lenne az erősorrendeket felállítani, nem árt megjegyezni, hogy a stabil hátsó szerkezet már fél siker, s e két válogatott a legjobbak közé tartozik nálam e tekintetben. Az olaszokra inkább jellemző az, hogy képesek háromvédős rendszerbe átalakulni, ami még stabilabbá teheti őket, még zártabbá, a spanyoloknál a négyvédős alakzat nem gondolnám hogy fog menet közben változni. Véleményem szerint a "B" jelű csoportban szereplő együttesek közül a csoportelsősségért a portugálok ellen lehet nagy küzdelem a hispánok részéről, akikkel a második fordulóban meccselnek, s akik márciusban a németek ellen tudtak nyerni Renato Sanchez nélkül. Az a mérkőzés sorsdöntő lehet, s hatalmas kérdés lesz az hogy a portugálok mennyire is tudják majd tartani a szárnyakat, bár én azt nem tartom kizártnak, hogy ott egy masszív, és inkább romboló középpályával megpróbálnak kellemetlen ellenfélként szerepelni. A FA kupa döntőjében Wenger Bellerint láthatóan több támadó szereppel látta el, de ezt már a bajnoki hajrában is észre vehettük, hisz gól az Everton ellen, két gólpassz a Stoke otthonában, tehát mondhatni univerzális szélsőkkel operál majd a spanyol válogatott.
Persze örök közhely, hogy a csapatrészek külön-külön nem működnek egymás nélkül, tehát a belső középpályások megfelelő balansz érzéke nélkül egyik szupersztár védelemnek kikiáltott szerkezet sem működne, mint ahogyan a kapusok dolga is rendkívül nehéz lenne, ha nem lenne előttük egy stabilnak kikiáltott fal. Az EB. külön pikantériája lehet, hogy melyik válogatott védvonala hogyan muzsikál, s továbbra is tartom magam ahhoz hogy mára már ez kulcsfontosságú szerep, poszt lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.